Rómert a “magyar régészet atyjaként” emlegetjük, de ez a jelző ugyanúgy ráillik a műemlékvédelem kapcsán is!
Rómer A Bakony megjelenése (1860) után is folytatta rendszeres műemléki terepbejárásait. Bejárta az egész országot, a Dunántúlt talán a legrészletesebben (a Bakony, Vas, Zala megye), de értékes adatokat őrzött meg a Felvidékről is. 1861-ben a Balaton-vidéket, 1863-ban Zala megyét derítette fel önkéntes segítőivel, Bergh Károly (1838–1889) és Hencz Antal (1839–1910) építészekkel. Ekkor fedezték fel a veleméri és a bántornyai (ma Turnišče, Szlovénia) templomban Johannes Aquila falképeit, melyek másolására a Bizottság a soproni Storno Ferencet küldte ki.
1863. augusztus 30-án Velemérben (Szent György-völgyben) kelt levelét közölte a Vasárnapi Ujság két részletben, szeptember 6-án és 13-án.
“1367-től 97-ig kell ezen jeles festményeknek keletkeztét keresni”, írta a korában divatos, levél formájú tudósításban a veleméri templomról, Ipolyi Arnoldnak címezve.
“Kevés templomot látni mai nap is, mely korhoz képest ily díszes festményekkel birna. Nem mondanám, ha igy nem lenne, mert üres lármát nem ütök, hanem remélem, hogy mások is ugyanazt fogják bevallani. Eddig csak egyes töredékeket láttam, azok közt is legjelesb az, mit Veleméren találtam; de azt is mondhatom, hogy roppant hanyagság volt, ezen templomocskát, mely még e században használtatott, annyira elhanyagolni, hogy benne a páfrány és csipkebokor bujálkodik — a marhaganéj és tüzihelyek arra mutatnak, hogy itt Isten szentélyében a pásztorok menhelyet
találnak és az Isten házát folytonosan profanálják.
[…]
Angolok, francziák, németek fényes monographiát szentelnének ily ritkaságnak, de ne feledjük, hogy magyarok vagyunk, s majd, ha veleméri kincsünknek egyedül hire felmaradand, és a református lakók unokáiknak mesélendik, hogy itt a katholikusoknak mily pazarfényü, czifra kis templomuk volt, ha 10 év múlva itt-ott egy festett faldarabot találandunk — akkor majd hozzá fogunk a megmentéshez mi is. Sirtam, és átkozódtam e dicső romok közt; Te pedig rázd fel hatalmas szavaddal az alvókat, és segíts megmenteni ezen falfestvényeket.”
A Rómer-levél itt: http://epa.oszk.hu/00000/00030/00497/pdf/00497.pdf
http://epa.oszk.hu/00000/00030/00498/pdf/00498.pdf
Leírta a falfestményeket 1874-ben megjelent összefoglaló munkájában is: Rómer Ferencz Flóris: Régi falképek Magyarországon. (Alte Wandmalerei in Ungarn.) (Magyarországi régészeti emlékek Monumenta Hungariae Archaeologica, III.) Budapest, 1874. 13-23. p. (https://books.google.hu/books?id=VO5fAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu)
Sokan, sok szempontból foglalkoztak Rómer után — napjainkig — a templom freskóival. Néhány kiragadott publikáció (a teljesség igénye nélkül!):
Hokkyné Sallay Marianne 1998-ban egy TKM-füzetben ismeretette a templomot (Velemér, középkori templom. TKM Kiskönyvtára 293. TKM Egyes. 1998.);
Kerny Terézia pedig összefoglalta az Ars Hungaricában A veleméri Szent László-freskó XIX. századi feltámadása címmel Rómer Flóris, Ipolyi Arnold és Czobor Béla kísérletét a Szent László-ikonográfia „megújítására”. (epa.oszk.hu/01600/01615/00002/pdf/331-362.pdf)
Kevy Ferenc: Újabb gondolatok Velemér középkori templomának falképeiről címmel a Vasi Szemlében (http://www.vasiszemle.hu/2006/06/kevy.htm)
A veleméri templomhoz bibliográfiát itt lehet találni: http://www.bdmk.hu/Vas_Varmegye_FCCC/Templomok/Bibliografia/Bibliografia_Velemer.htm
A templomról: velemer.hu/hu/node/123