A RÓMER FLÓRIS EMLÉKBIZOTTSÁG LÉTREHOZÁSÁRÓL
“…mert csak annak ki valamiért lángol, könnyű mást is egy kissé melegíteni.”
(Rómer Flóris)
Rómer Flóris Ferenc (Pozsony, 1815. április 12. – Nagyvárad, 1889. március 18.) bencés szerzetes, múzeumunk alapítója és névadója igazi polihisztor tudós volt: szokás „a magyar régészet atyjá”-nak nevezni, de a művészettörténet írás és műemlékvédelem megalapozásában és intézményrendszerének kialakításában is kulcsszerepet játszott. Néprajzi, természettudományos és művészeti munkásságáról még ma is kevés szó esik.
Mint bölcsészeti doktor, 1839-től Győrben tanított, majd 1845-től Pozsonyban. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei, ezek után bízták meg József főherceg nevelésével. A szabadságharc alatt utászként harcolt, bátor tetteinek elismeréseképpen a századosi rangig jutott. A szabadságharc bukása után Bécsben, Olmützben, Brünnben (Spielberg) és Josefstadtban raboskodott, ahol ideje nagy részét továbbképzésének szentelte, 1854-ben közkegyelemmel szabadult. 1857-ben visszatért a győri bencés gimnáziumba. 1859-re elérte, hogy a gimnázium szertárából régiségtár, múzeum lett. Ráth Károly győri levéltárossal indították és szerkesztették a Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket (1861–1868), az első olyan történettudományi szakfolyóiratot, „mely a szorosabb értelemben vett történettudomány mellett a régészet, a művészettörténet és az akkortájt bontakozó néprajztudomány számára is fontos forrásközlésekkel és tanulmányokkal szolgált”. (Idézet dr. Horváth Józseftől) A lapban Rómernek 54 írása jelent meg.
A Nemzeti Múzeum Érem- és régiségtárának őre, az MTA tagja, nagyváradi prépost-kanonokként is a magyar tudományosság részese volt, tudományszervezőként számtalan publikációja jelent meg később is, kötetei mellett tanulmányok többek között az Archaeológiai Közleményekben, majd az Archaeológiai Értesítőben. Neki is nagyban köszönhető, hogy 1876-ban Magyarországon rendezték az ősrégészek és antropológusok VIII. világkongresszusát, melynek főtitkára volt.
Nagy hatású kötetei például a Pozsony régészeti műemlékei (1856), a Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra (1866) mellett A Bakony (1860), vagy az Árpás és a móriczhidai Szent Jakabról címzett premontrei prépostság története (1869).
* * *
E nagyon tömör életrajz is mutatja, milyen széles látókörű ember és nagyformátumú tudós volt Rómer Flóris: milyen fontosnak tartotta az oktatásban a ma is modernnek számító „élményszerű tanítást” a tárgyak segítségével — ez a szellemi kisugárzása máig hat például az általa alapított múzeumon keresztül; milyen nagy hatással volt kora vidéki történettudományi és (mű)régészeti tudományosságára például a vidéki műkedvelőknek szóló régészeti leveleivel. A „tudományos ismeretterjesztés” kitűnő példája „multidiszciplináris” Bakony-könyve, de még sorolhatnánk.
Emberi, tudósi, tudományszervezői nagysága volt az indítéka annak, hogy két civil szervezet, a Bakonyalja Barátai Egyesület, a Rómer Flóris Alapítvány és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum összefogjon, és létrehozza a Rómer Flóris Emlékbizottságot valamint indítványozza a 2015-ös év Rómer-emlékévvé nyilvánítását.
Az Emlékbizottság indítványozni kíván tudományos és ismeretterjesztő programokat, kiállításokat, tudományos konferenciát, kiadványt valamint nem hagyományos rendezvényeket, programokat is. Rendhagyó módon, szervezetfejlesztő, asszertív együttműködésen alapuló programtervezéssel — együttműködő hálózat létrehozásával —, többek között egy interaktív honlap segítségével össze szeretné hangolni a civil szervezeteknek, a kulturális és a tudományos kutató munkát végző intézményeknek a Rómer Flórissal kapcsolatos tevékenységét az emlékévben. Mindennek az újszerű, együttműködésen alapuló projektnek az elősegítésére célcsoportos műhelymunkát tervez, majd az emlékév végén a projekt módszertani eredményeit is le kívánja vonni és közzé tenni. A projektben együtt dolgoz(hat)nak civilek és szakemberek (muzeológusok, művelődésszervezők, levéltárosok, tudományos kutatók, könyvtárosok és még sorolhatnánk). A közösen megvalósuló programok példaként szolgálhatnak más témákban is a civil szervezetek és az intézmények összefogására.