1860. május 29-én nyílt meg a nagyközönség számára a győri Bencés Múzeum, az ország első vidéki múzeuma.

Rómer Flóris, a bencés gimnázium tanára a természettudományos szertár bemutató eszközeinek gyarapítása során figyelt fel arra, hogy a régiségeket is jól fel lehet használni az oktatásban. Többször is felhívás, kérést intézett a Győri Közlönyben 1857-ben a polgárokhoz, majd beszámolt a szertár gyarapodásáról, tudományos eredményeiről. 1859-ben a szertárat a “környékbeli régiségek gyűjtőhelyéül” jelölték ki.
1860-ban a Győri Közlöny május 24-i számában egy rövidke hirdetést tettek közzé, mely szerint a május 29-30-31-én tartandó juhkiállítás alkalmából a múzeumot is megnyitják az érdeklődők előtt:

A három nap alatt több ezren tekintették meg a kiállítást.

(Fruman Antal akvarellje Győr főteréről, 1845.)

Rómer Flóris régészeti tevékenysége

Rómer Flóris természettudósból vált régésszé. Már fiatal korában is fogékony volt a történelem iránt, sokat kirándult barátjával, Ebenhöch Ferenc koroncói plébánossal. Rómer többször beszámolt neki a természetjárások során megfigyelt régészeti jelenségekről.

A legnagyobb hatással Ipolyi Arnold volt rá: „… a jeles férfiútól egy-két nap alatt többet tanulhattam régészeti törekvéseimre nézve, mintha hónapokon keresztül lapozgattam volna a legbecsesebb könyvtár kincseit. […] Vale-t mondék a gyűjtésnek, elajándékoztam gazdag természeti gyűjteményeimet s lettem régésszé.” — emlékezett vissza mesterére Rómer.

1860-ban jelent meg „A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat” című műve, amelyben elárulta munkamódszerét. „… félre téve a kényelem minden élveit, a forró nap, az alkalmatlan szél és az egészséget fenyegető eső dacára bebarangolom hegy-völgyeinket, pusztáinkat, szikláinkat; felmászom elhagyatott váraink ormaira, felkeresem életveszedelemmel falusi tornyaink harangjait, kúszom a dohos pincékbe és odvas barlangokba…”

Rómer 1861-ben Pestre került, a Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottságának tagjaként próbálta egyengetni a régészet ügyét. 1863-ban beválasztották a Nemzeti Múzeum megreformálására hivatott bizottságba. 1867-ben a párizsi világkiállításon az összeállított régészeti kollekció komoly elismerést aratott. 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának vezetője lett, a gyűjtemény gazdag tárgyanyaga még inspirálóbb közeget jelentett számára. Fontosnak tartotta a következő nemzedék oktatását is, a pesti egyetemen 1866-ban a régiségtan rendkívüli, majd 1868-ban rendes tanárává nevezték ki.

Rómer tudományos munkássága szinte az összes történelmi korszakra kiterjedt, az aprólékos megfigyelés a védjegyévé vált. Kutatásai jelentős részét önálló kötetekben és különböző folyóiratokban publikálta. Minden korszak és minden emlékanyag érdekelte, legyen szó őskori leletről, sáncokról, római sírkőről, vagy középkori templomról.

Az 1866-ban megjelent Műrégészeti Kalauzban a régészet feladatául a következőket jelölte ki: megismerni „hazánk régi lakosainak életmódját, szokásait, szükségeit”. Vizsgálatainak vezérelve az életmódra vonatkozó információk összegyűjtése volt. Felvetette az állatcsontok és a tárgyi anyagvizsgálatok fontosságát — ezek napjainkban már önálló tudományágat alkotnak. Az őskort a már általánosan elfogadott hármas felosztás — kő, bronz és vaskor — alapján datálta, de a kronológia kapcsán felhívta a figyelmet a területről-területre történő komplex elemzésekre. Véleménye szerint a kőkori élet megismeréséhez elkerülhetetlen az elmaradott természeti népek életmódjával való összevetés, a néprajzi szempont megjelenése pedig úttörő jelentőségű volt. Rávilágított a temetkezésekben rejlő lehetőségekre is. „A telepek, házak leégnek, elpusztulnak, sokan használják egymás után, éppen ezért kevés dolgot őriznek meg összefüggően. A halottak azonban pontosan megőrzik a szokásokat, a használati eszközöket, a mindennapi és kultusztárgyakat.”

A klasszika-archaeológia területén főként epigráfiai kutatásai mérvadóak. 1867–1868-ban hatalmas munkát végzett a római kori emlékek megmentése érdekében. Óbudán ásatásokat vezetett és szekérszámra hordatta be a feliratos köveket a Magyar Nemzeti Múzeumba. A korábbi előmunkálatokra támaszkodva 1873-ban kiadta a „Magyar Nemzeti Museum feliratos emlékei” című művét.

1865-ben végigjárta a római limes pannóniai szakaszát és erről az útjáról az akadémia ülésén felolvasást is tartott. Országjárásai során felkereste, megfigyelte, leírta, lemérte és lerajzolta a különböző építészeti emlékeket, templom- és kolostorromokat, épületmaradványokat, felfigyelt a megmaradt építészeti tagozatokra, szobrokra, falfestményekre.

Múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy a magyar tudományos élet kitörjön a Kárpátok bércei közül, két év alatt megszervezték Budapesten a Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropologiai kongresszust Hampel Józseffel, mely 1876. szeptember 9-én nyílt meg. A gazdag kiállítási anyag, a lelőhelyeket szemléltető nagy térkép, a szakszerűen kivitelezett kirándulások alkalmával bemutatott ásatások mutatták azt a színvonalat, amelyet a hazai kutatás addigra elért.

(Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára)

Rómer hatékonyan népszerűsítette a tudományt. A „Győri Történelmi és Régészeti Füzetek” címen 1861-ben kiadott folyóirat a vidék első olyan kiadványa volt, amely a történelem és régészet művelését tekintette fő céljának. Legmaradandóbb alkotása, az Archaeologiai Értesítő 1868-ban indult meg és még ma is hazánk legjelentősebb régészeti szakfolyóirata. Sokat publikált a Vasárnapi Ujságban, amit az itt 1889. március 14-én közölt nekrológ ki is emelt: „e lap hasábjait választotta arra a czélra, hogy annak a tudománynak, melynek hazánkban ő volt egyik első úttörője, híveket szerezzen, a régiségek tudományát, melynek nálunk annyi tere és anyaga van, népszerűvé tegye”.

Szende László

REGÉNYES MŰTÁRGYAINK

 A dicsőséges tavaszi hadjárat hősének, Szini Sebő Alajos (?-1882) alezredesnek a szablyája a győri múzeumban

Rómer Flóris kortársa — és a szabadságharcban bajtársa — volt Szini Sebő Alajos.

Az 1849. április 4-i tápióbicskei ütközet kezdetén egy magyar hadtest bevonult a faluba felderítés nélkül, és nem vették észre, hogy ott van még az ellenség utóvédje.

A nap egyik eseményét örökítette meg Jókai Mór “A kőszívű ember fiai” regényében. A Színi Sebő Alajos alezredes és Hermann Riedesel őrnagy közötti párviadal a regényben Baradlay Richárd és Palvicz Ottó között zajlik. Sebő Alajos Szemere Miklósnak lasztóci magányában egy alkalommal a következőképpen mesélte el a párbaj lefolyását:

„Riedesel bárót már régebbről ismertem. Óriás erejű ember volt, s híres kardvívó. Mikor Riedesel csapatja élén elővágtatott s kardjával felém intett, megvallom, végigborzongott a hátam. Meg voltam győződve, hogy agyonvág. De azért, nehogy huszárjaim szemében kisebbséget szenvedjek, elfogadtam a kihívást. Az első összecsapásnál mind a ketten sértetlenek maradtunk. De észrevettem, hogy lovam fürgébb és erősebb. A második összecsapásnál lovam szügyével rohantam reá. Több percig viaskodtunk, de ismét eredménytelenül. Harmadszor is összecsapva, mind a ketten egyszerre támadtunk. Ekkor kaptam, – ezzel feltűrte jobb kezén kabátja ujját, s a csukló alatti forradásra mutatott – ezt a rettenetes vágást. De még volt annyi erőm, hogy én is sújtsak. És Riedesel kettéhasított koponyával holtan bukott le nyergéből.”

Szablyája 1948. december 20-án került a Xántus János Múzeum gyűjteményébe. Az átadó családjának birtokába a győri Haeffner Ernő hagyatékaként került, kinek Szini Sebő ajándékozta azért a sok szolgálatért, melyet az a 48-as árvákért és özvegyekért tett.

Koszegi_ujsag_2015_1_150dpi

2015. május 15-én tartottuk a múzeum és a Rómer Flóris Alapítvány közös rendezésében a múzeumi világnapi ünnepségünket, mely a hagyományoknak megfelelően Rómer Flóris szobrának megkoszorúzásával kezdődött az Apátúr ház előtti téren. Utána a Díszteremben a PRO MUSEO – A MÚZEUMÉRT díj átadására került sor. 

A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium érdemelte ki a múzeum munkatársainak javaslata alapján az intézményi díjat. Az alapítvány a Rómer Flóris Emlékév 2015. alkalmából különdíjat adott a Pannonhalmi Bencés Apátságnak.

Kottmayer Tibor, a Széchenyi Egyetem oktatója kapta az egyéni díjat. A szakkollégiumi programigazgató, egyetemi tanársegéd, műemléki szakmérnök, muzeológus, néprajzkutató végzettségű ünnepelt a laudáció után köszönetet mondott Várayné Bíró Ibolyának, aki elindította a pályán.

A díjátadó után Rómer Flóris Emlékév programjait Csécs Teréz sorolta fel, majd az Arrabona múzeumi évkönyv 50. évfolyamának 2. számát Nemesné Matus Zsanett történész muzeológus mutatta be, Szalai Zsolt pedig a helytörténeti fotótár digitalizálását ismertette.

Részletek a Győr+on: http://gyorplusz.hu/cikk/muzeumi_vilagnap_gyorben.html

Múzeumi világnap a győri Rómer-múzeumban a Rómer Flóris Emlékév jegyében!
A “PRO MUSEO – A MÚZEUMÉRT” díjat 2015-ben Kottmayer Tibor egyetemi oktató és a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium kapja.
A Rómer Flóris Emlékév alkalmából az Alapítvány különdíjat is kiadott, fennállása óta először. A díjazott a Pannonhalmi Főapátság.
Mindenkit szeretettel várunk a programra!